Bebizonyítom, vagyok én annyira jó nő (jó pasi), hogy ha neked nem is kellek, kellek mindenki másnak. Ujjam köré csavarom az egész világot. Ha már nem leszek, rájössz, mennyit vesztettél, mit vesztettél.
Zöldszemű Szörny Az első hónapok lángolása után a legtöbb kapcsolat visszazökken a mindennapok kerékvágásába. Kevesebb a figyelem, kevesebb az udvarlás, több a fáradt, nyűgös nap. Általában a nők előbb észreveszik az ellaposodást, és ilyenkor meg akarják beszélni a kapcsolatot. Sokkal jobban foglalkoztatja őket a kapcsolat érzelmi telítettsége, vágynak a család nyújtotta biztonságra, és nem utolsó sorban el akarják bűvölni a pasit. A férfiak nem értik, mit kellene megbeszélni, miért fontos, hova tartunk, milyen jövőnk van, hiszen úgy tűnik, minden rendben. A nőt is csak azért izgatja a jövő, mert tudni szeretné, ez már a lehető legrosszabb, vagy még lesz rosszabb is. Emészti a bizonytalanság, gyötri a féltékenység, és ingatag lesz az önbizalma. A nő, miután megpróbálkozott a csipkés harisnyakötővel, amit a pasija két weboldal böngészése között észre sem vett, nagyobb tétre szánja el magát. „Na, akkor most figyelj, a csajod jó nő, több pasi is bomlik utána!” Valóban talál is férfit, akitől pont azt kapja (figyelem, izgalom, gyengédség, kedvesség, istennőség), amit párjától nem. (Hogyan is versenyezhetne egy már kiismert férfi az új férfi izgalmas ismeretlenségével?) A férfiak a „becserkészésnél” általában szeretik a konkurenciát, a vadászatot, azután viszont „az én nőm az enyém, nem osztozom rajta” állapotba kerülnek. Nehéz megjósolni, hogy a féltékenység merre lendíti a kapcsolatot. Ugyanakkora esélye van a teljes eltávolodásnak, mint az ismét fellobbanó birtoklási vágynak. Miért nem szexelünk? „Nagyon szeretem a páromat, de nem szexelünk eleget. Nekem nagyobb az étvágyam, mint neki.” Pasiknál és nőknél gyakran ez a magyarázat egyéb kapcsolatokra. A szexuális vágy centivel nem mérhető, és nem is egy ember ügye. A szerelmet és a vágyat gyakran összetévesztjük, viszont abban hasonlítanak, hogy mindkettő két ember között jön létre, és csak két ember tudja fenntartani. A kapcsolat kiüresedésében ugyanolyan szerepe van az érzelmi, mint a szexuális aktivitás csökkenésének. A gyönyör könnyen feledteti a problémákat. Kielégülés után könnyebb az élet, viszont badarság lenne azt hinni, hogy ez tartós változást okoz. Habár a hurrikán szemében nyugalom van, a külső peremek tombolnak. Találhatunk megnyugvást szeretőnk karjaiban, de ez nem oldja meg párkapcsolati problémáinkat. Önmagától semmi sem javul meg, időt, energiát és sok szeretet kell „beletennünk”. A szeretővel együtt lenni mindenképpen árulás. Másra vágyva „Ki szeretném próbálni - ha veled nem lehet, akkor mással.” Ilyenkor senki sem a vízibiciklizésre gondol, hanem erotikus játékokra. A tapasztaltak ezért mondják, hogy mindenki fiatalon, házasság előtt tombolja ki magát. Érett fejjel kevesebb a nagy álom, amely kínoz és izgat, és talán az is kiderült, hogy a nagy álmok többsége nem is annyira élvezetes és jó, mint hittük. Tapasztalatok nélkül a nagy igazságok csillogása hamisnak tűnik, és ott a kétely, amely inkább tiltott területekre űz, mint azoktól riaszt. Feláldozza-e az ember boldog párkapcsolatát egy őrült éjszakáért? A józanság azt mondatja, dehogy, viszont ezekben a pillanatokban éppen arról van szó, hogy senki sem akar józan maradni. Bizalom nélkül nem megy A megcsalás, szépítsük akárhogyan, találjunk rá bármilyen okokat, mindig rombolja a bizalmat, és ahol a bizalom haldoklik, vele együtt haldoklik a párkapcsolat, a szerelem is. A problémák nem a megcsalással kezdődnek, és általában nem is ott érnek véget. Valami már nem volt jó, a kapcsolat és a szeretkezések ellaposodtak, elveszett a tűz és a figyelem, nem voltak harmóniában a vágyak. Két ember között olyan nagyra nőtt a távolság, hogy nem hallják egymás hangját, és nem érzik a közöttük égő szenvedélyt. Közeledni szeretnének, intenzív közös élményekre vágynak, viszont a hűtlenség még távolabb sodorja őket egymástól. (Végül te is és ő is egy más karjában köt ki.) Aki hazudik, nemcsak párját, hanem önmagát is becsapja, lopott örömét (és saját lelkét) mérgezi, boldogtalanságra kárhoztatja önmagá. |