Sean Paul:)

Get Busy, Gimme the Light, Like Glue, majd a Beyonc�-val k�z�s Baby Boy - tal�n nem �rulkodik t�l nagy elfogults�gr�l, ha azt mondom, hogy ezek a sz�mok az ut�bbi �vek legjobb sl�gerei k�z� tartoznak. R�ad�sul Sean Paul nem csak ezeket a partibomb�kat dobta le a mit sem sejt� k�z�ns�gre, hanem megismertette a vil�got egy st�lussal, ami sz�l�haz�j�ban, Jamaik�ban m�r �vek, s�t �vtizedek �ta v�gan teny�szett. A dancehall, mert hiszen err�l van sz�, valami�rt "undergroundnak" van elk�nyvelve, de hogy mi�rt, azt �n ugyan meg nem mondom - hiszen m�g a legt�bb f�ldalatti m�faj az�rt szorul ki a sl�gerlist�kr�l, mert nem �ppen a k�nnyed sz�rakoztat�s a c�lja, addig a dancehall, mint a neve is mutatja, a t�ncparkettnek sz�l. Persze mivel jamaikai m�faj, ez�rt azt�n sok mindent a reggae-t�l �r�k�lt, de az�rt meglehet�sen �talak�totta azt, ami mondjuk Bob Marley-t�l �s a t�bbi legend�t�l r�maradt. Kem�ny, l�ktet� basszusok, heveny cs�p�r�z�sra k�sztet� ritmusok, egy kis szintip�tty�g�s (esetleg n�mi d�s�t�ssal), no �s az MC-k, akiket ott DJ-nek h�vnak: nyomj�k a maguk r�gt�n felismerhet� kiejt�s�vel �s eg�szen k�l�n�sen reszel�s hangj�n a ritmikus �nek-besz�det, ami nem rap, de m�g legink�bb ahhoz hasonl�that� a dancehall-on k�v�li vil�gb�l... Akinek nem ugrik be, hogy mir�l van sz�, az gondoljon Caramel produkci�j�ra az (el�z�) Megaszt�r jamaikai fordul�j�b�l: az a leny�g�z� bet�t, ami olyan sikert aratott, hogy meg kellett ism�telni, na az volt a ragg�z�s. (Z�r�jelben jegyezn�m meg, hogy az �j B�lga-lemezen is t�bbsz�r hallhat�, no persze amolyan B�lg�s st�lusban.)

Sz�val egy rendk�v�l sz�rakoztat� m�fajr�l van sz�, tal�n csak az lehet a gond, hogy el�gg� belterjes: Jamaik�ban van h�sz-harminc "kir�lya", �m a kicsi szigetorsz�gon k�v�l nagyon kevesen csin�lj�k igaz�n j�l, �s azok is ink�bb arra b�szk�k, ha a lehet� legjobban hasonl�tanak az "eredetiekre".
Azt az�rt t�lz�s lenne �ll�tani, hogy Sean Paul nemzetk�zi sikereivel alapvet�en megv�ltozott volna a helyzet: sz�ken vett m�faji �rtelemben nincsenek ma sem dancehall-sl�gerek a toplist�kon; ink�bb csak arr�l van sz�, hogy az emberek ma m�r felismerik, a zen�szek pedig be�p�tik ide-oda: hip hopba, R&B-be, popzen�be. Igaz�b�l Sean Paul is hip-hopos�totta egy kicsit m�faj�t, b�r az is igaz, hogy ehhez nem nagyon kellett er�szakot tennie rajta.

Sz�val most itt a Trinity, ami visszat�r�s a gy�kerekhez: j�val "szigor�bban" dancehall, mint a Dutty Rock volt. Sajnos olyan megasl�gerek, mint amiket e cikk elej�n eml�tettem, nem tal�lhat�k rajta, �s a k�zrem�k�d�k sem lehetnek ismer�sek a nagyk�z�ns�g sz�m�ra, mint az el�z� lemezen pl. Beyonc� vagy Busta Rhymes (viszont p�ld�ul a Connectionben szerepl� Nina Sky nev� h�lgynek olyan hangja van... huh). Igaz, hogy az els� kislemez, a We Be Burnin', �s a nemsok�ra h�d�t� �tj�ra indul� Temperature t�nyleg sl�geresebb a t�bbin�l, de ezek sem olyan kiugr�an. Cser�be viszont igencsak egyenletes sz�nvonal� a lemez, tizennyolc (!) sz�m sorakozik itt t�bb, mint egy �r�n kereszt�l, �s egyikre sem mondhatjuk, hogy csup�n t�ltel�k volna. Egyik sem szak�tja le a fej�nket, viszont mindegyikre igen j�l lehet r�zni.
A lemez els� r�sz�ben ink�bb a k�nnyebb, a reggae-hez k�zelebb �ll� dalokat hallhatunk, m�g a v�ge fel� bes�r�s�dnek a dolgok; meg kell vallanom, hogy nekem a legjobban ezek a f�lledt, d�g�s sz�mok tetszenek a legjobban - m�r-m�r t�l sok, de azt�n m�gsem, hanem pont j� mindegyik.
Egyetlen apr� gond van a lemezzel, amit m�r az el�z�r�l is el lehetett mondani: ha valaki nem kifejezetten dancehall-rajong�, akkor annak bizony sok ez az egy �ra. De h�t ki mondta, hogy minden lemezt mindig egy-az-egyben v�gig kell hallgatni: b�rmikor be lehet tenni, lenyomni h�rom-n�gy sz�mot, �s m�ris bes�t egy kis jamaikai napf�ny ebbe a hideg, hideg t�lbe.

www.sean-paul.net